A FEHÉRNEMŰ SZABÁLY.
Ötből egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyerek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül felnőtt. Mit tehet a szülő a megelőzés érdekében? Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály” egyszerű módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel megelőzhető legyen a szexuális abúzus. A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság, határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Egy gyerek sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű szabályt, és így nagyobb biztonságban legyen.
1. szabály: A tested csak a tiéd
A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem. Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is. Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.
2. szabály: Van jó érintés és rossz érintés
A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az alsóneműt. Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak. A szülőknek el kell mondaniuk, a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.
3. szabály: Van jó titok és rossz titok
A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek kapcsolata. Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani. El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak – legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.
4. szabály: A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem, nem a gyermeké
A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek szüleikkel. A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.
